Egy álom arról, hogy annyian okosnak gondolják magukat, annyian ferdeszemmel néznek rám, s annyian itélkeznek, hogy miért nem magamnak keresek állást. Az álom is erről szólt, az előttem levő sírva rohant ki a munkahelyről, mert annyira megalázták valamivel. Ezt akarták nálam is elérni, a lineáris helyzetszámolással. Annyi eszük sem volt, hogy rájöhessenek arra, hogy engem valaki azért küldött, hogy a munkahelyen dolgozok értékeljék azt a kicsinyes munkát, amit máshol lévő telephelyen dolgozók a kezükbe adnak. Lényegtelen itt az, hogy győzködtek, főleg a hölgyek, hogy itt sokkal jobb lehetőségem van kibontakozni, de mikor megtudták, hogy csak a testvéremnek keresek állást, akkor is voltak olyanok, hogy közelebbi családba kerülnek velem, s azzal helyzetben vannak. Aztán megjelent a fönök, s visszájára fordult minden, mivel azt tettem, amivel megbízott. Még arra sem gondoltak, hogy miért üdvözölt a fönökük előre. Megjegyezhetnénk úgy nem esett le a tantusz. Előzménye egy nagyon mélyen kapott gondolat, amivel lényegében megértettem, nekem akkor kell ott lennem, amikor az megadatik számukra. Lényegtelen az, hogy most majdnem 100kilométerre vagyok attól a helytől, ahol lennem kell amikor azok az események visszafordíthatatlanul elérkeznek. Akkor már nem az a kérdés lesz, hogy mit tettünk meg, hanem az, mit tehetünk meg, hogy a helyes útra kerüljünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.