Pusztaságban élek, mert hol virág nyilik azt széttapossák,
Hol igaz szeretve szeretetben élnének az nem kell már,
Hol igaz őszinte szív, erényes alázatos nem kell már,
Amannyira kellene nekünk a harmadik világégés talán,
Mely minden életetszerűt feléget, pusztító tűz gyanánt?
Mely mindent, mi életet ad feléget, pusztító tűz gyanánt?
Pusztaságban élek, kevés pislákoló fényecske világít,
Olyannyira kevesen értik mindannyian teremtmények,
Maréknyi por az életszakasz vonalának a tengerén,
Mely nem tesz kivételt, visz aggot, fiatal gyermeket...
Pusztaságban élek, hol kevéske szeretet alig látszik,
Mindannyian rohanunk, de mégiscsak hova talán?
Mindannyian teremtények vagyunk, teremtők soha,
Ezt olyan kevesen érteni akarják meg idehaza már.
Pusztaság, micsoda pusztaság, lesz egyre rosszabb,
Nagy Figyelmeztetés Szentlélek által tehet világ javára,
S mikor megtörténik kőszívek szeretetben megolvadnak,
Bűnbánatban szívek mérhetetlen bilincsei leoldódnak,
S nem játszanak teremtőt teremtményként úgy ám.
S nem játszanak teremtőd teremtményként bíz ám!
2017.szeptember 3. 15:10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
