Elmúlás
Amikor a lét és nem lét közt lebegek
Amikor fájdalom és kín marja lelkemet
Egy gondolat melyben a perc végtelen
Egy örökkévaló semmiség az életem.
Amikor könnyeim fátylán át
Az élethez zengem imám
Az élet és halál harcol lelkemben
Örökké, mindörökké elviselhetetlen.
Kínok kínja, poklok keserve
Eltűnt szerelem emléke az éterben
Száműzött, ki a mindenem volt vala
Koncomon keselyűk undorító hada.
A lét és nem lét tombolja vad táncát
Szívem szakadt életem tornácán
Üvöltő vadállatok, akár a sátán
Diadalmas mámoruk egymás hátán.
Hiénák üvöltése, viperák vad násza
Tam tam tatamm tatammm tam
Vergődő lüktetés, nincs remény
Száz karommal mar belém a kín
Mint haldokló madár a sors kivetettje
Mint tövismadár utoljára legszebben
Zokogom dalom hozzád néked feléd
Tam tam tatammm tatammmm tam
Hallod e még, érted e még
Szívemből zokogó, elhaló zeném?
Hallod e még Kedvesem?
Tam..... tatamm..... taataaaaaaaaa....
Valahol Nnkaibai mellett 2008.november
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.