Szavak a hegyen
A Szenvedés, olyan –
Mint a megtört lélek.
A Barátság, olyan –
Mint a szabad lélek.
A Jóság, olyan –
Mint a gondos lélek.
A Boldogság, olyan –
Mint a házas lélek.
A Személyiség, olyan –
Mint a mai lélek;
Hol gonosz, s megvető?
Hol jóságos, s boldog?
Az ember, akiről szól –
A lélek, akiről szól
Ez a kis monológ,
Mely szívből jött,
Csak egyetlen, de
Egyetlen szívnek, de
Egyetlen szívnek szól,
A mi kedves Földünknek,
A mi kedves Földünknek.
Ki oly sok dolgot elviselt,
Szenvedett értünk, de
Barátkozott velünk, s de
Jóságot sugallt,
Az Embereknek.
S boldog volt, mikor kínoztuk!
Kínoztuk egész testét,
Kínoztuk egész vérét,
S sajnos, igen sajnos, --
Most is kínozzuk!
Most is KÍNOZZUK!!!
Badacsony, 1996. augusztus 9.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.