A Balaton partján
Fonyód az örök
Megsemmisülés.
Fonyód az örök
Gond, s a baj
Hogyan lehetne
Elfogadhatóbbá
Tenni, tenni.
Hogyan?
Hogyan?
Már elpusztult.,
Mert itt már,
Itt már nincs
Megbékélés!
Itt már nincs,
Mit igazgatni,
Mert romlott az,
Egész, az egész!
Hova tűntek
A szép pillanatok,
Mikor még Én,
Én jobban éreztem,
Éreztem itt magam,
Igaz, igaz, igaz
Még akkor nem tudtam,
Az éjszakai életéről.
Fonyód, 1995. június 22.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.