Kőkorszaki lány I.
Valamikor régen,
Élt nem is oly régen,
Ezelőtt tán évezredekkel,
Egy hölgyemény, nefelejcs,
Aki boldog volt mindigen,
Várta mindig valaki.
Egyszer véletlen folytán,
Megtalálta mit keresett,
De nem akarta elhinni sem,
De boldog volt, mert talált,
Életét, férjét, társát.
Keszthely, 1994. szeptember 9.
Kőkorszaki lány II.
Valamikor régen,
Élt a kőkorszakban
Egy lány, akit
Andreának hívtak.
Ez a lány,
Olyan szép,
Olyan rendes
Volt, volt.
Amikor arra ballagott
Egy vén öregember
Megsegítette,
Felsegítette.
Nem várt érte
Semmit, semmit;
Csak azt, hogy
Elismerjék.
Egy napon,
Mikor már,
Sokat várt,
Megunta.
S nem gondolt
Semmi másra
Csak a halálra,
Csak a halálra.
Keszthely, 1994. szeptember 28.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.