Természet
Ó természet, mily csodás élet
A virágnak gyümölcse,
A gyümölcsnek világa,
Emberiségnek szent kegyeltje.
Én és a természet
Mily gyönyörű erdészet
Ama a szent helyen,
Ott ama az hegyen.
Ott ahol megláttalak
Szívemből kívántalak,
A plátói szerelemnél
Is jobban megszerettelek.
Oly gyönyörű vagy
Mint a hajnal, a szép korai reggelen
Oly csodálatos vagy,
Mint az erdő a kis eső után.
Úgy fénylesz, mint a gyöngy.
Úgy nevetsz, mint a könny.
Annyira vágyok utánad,
S te talán nem vágy?
A szívemben ég a vágy,
Hogy megismerjelek.
Mindig várom, hogy várhassalak
És tudom nem hiába várlak.
Ahol kék az ég,
És zöld a fű
A sárga nap fényesen villog,
És a szerelem lángja úgy csillog.
Ott láttalak, s te is talán?
Te a virágot közt voltál,
Én a virágok mellett sétáltam
Rám mosolyogtál, mikor megláttál.
A szép tavaszi fák mellett,
A zöld növényzetek mellett,
A természet lágy ölén,
Gondolsz e majd rám?
Ha Gondolsz?
Várlak.
Ha Nem gondolsz?
Elfelejtlek.
Keszthely- Sármellék, 1992. május 15.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.