Alkossak-e ...?
Alkossak-e vagy ne?
Nem tudom,
De alkotok,
És figyelnek rám.
Sármellék, 1994. november 24.
Alkossak-e ...?
Alkossak-e vagy ne?
Nem tudom,
De alkotok,
És figyelnek rám.
Sármellék, 1994. november 24.
Szabadság értéke
Táncolj velem,
Táncolj velem,
De ne táncolj
Nélkülem.
Az ember akarata,
Az ember akarata,
A tévé és a zene, s
A muzsika.
Az én akaratom,
Az én akaratom,
A szabadság, s
A szerelem,
Mely nélkül én,
Mely nélkül én,
Nem tudnák létezni,
Ember lenni.
Az emberiség kapcsolata,
A férfi és nő között
Örökre megmarad, s
Örökre MegMarad.
Keszthely, 1994. november 24.
Szólj
Szólj hozzám,
Ne mormogj,
Hanem mondd,
Mit akarsz.
Alsópáhok, 1994. november 24.
Iskolakezdet
Kezdődik az iskola,
Mindenki tudja már,
Következik a szenvedés,
Szenvedés mellett a gond.
Á az iskola, az iskola
Eszeinket szaporítja,
Gondjainkat toldatja,
Szerelmeinket tompítja.
Pécs, 1994. november 22.
Képzelet
Ki fog velem tőrődni,
Ki fog velem játszani,
Ki fog velem álmodni,
Ki fog nekem beszélni.
Ki fog engem szeretni,
Ki fog velem nevetni,
Ki fog nekem mesélni,
Ki fog engem, megvetni.
Magyarszék, 1994. november 22.
Törödés
Törödtél e velem?
Válaszolj? Válaszolj?
Ha törödtél, akkor Törödj!
Ha nem törödtél, akkor is Törödj!
Mert a törödés a legfontosabb.
Sásd, 1994. november 22.
Szerelmemhez
Szeretlek, szeretlek
Hogyan mondjam el
Neked, neked.
Szeretlek, mint
Ember a sót,
Úgy szeretlek.
Szeretlek, mint
Anyját a gyermek,
Úgy szeretlek.
Szeretlek, mint
Hal a vizet,
Úgy szeretlek.
Szeretlek, mint
Harcos hazáját,
Úgy szeretlek.
Szeretlek, szeretlek,
Hogyan mondjam el
Neked, Neked.
Keszthely, 1994. november 21.
Szerelmemhez II.
Ne gondolj a bajra,
Mert mindig bekövetkezik.
Ne gondolj a gondra,
Mert mindig létezni fog.
Ne ...
Érzések
I.
Hogyan mondjam el neked,
Hogy Szeretlek, s szeretlek,
Mint anyját a gyermek, s
Mint harcos a hazáját;
Hogyan mondjam el neked?
Hogyan mondjam el neked,
Hogy Kívánlak, s kívánlak,
Mint az ember az italt, s
Mint az ember az ételt, s
Hogyan mondjam el neked?
Hogyan mondjam el neked,
Hogy Érezlek, s érezlek,
Mint az ember, s
Mint a gyerek,
Hogyan mondjam el neked?
Hogyan mondjam el neked,
Hogy Szeretlek, Kívánlak,
S Érezlek, mert a
Szerelem gondja
...
Cél
Reménytelenül hányódtam,
Vergődtem sorsomban,
Azt vártam hogy valaki,
Hogy valaki felfigyeljen rám.
Mindig arra vágytam,
Hogy még híresebb,
Még híresebb legyek
Az országban.
Minden ép elmém,
Azon fáradozik,
Hogy minél jobb,
S minél jobb legyek.
Minden gondolatom,
Csak egy dologra összpontosít,
Összpontosít a tudományokra,
Összpontosít a művészetekre.
Keszthely, 1994. november 3.
Életről
Örökön élni kell,
Örökön szenvedni kell,
Örökön gondolni kell,
Örökön érezni kell,
Az embernek,
Az embernek.
Élni kell érzéssel,
Élni kell szenvedéssel,
Élni kell gondokkal,
Élni kell álmokkal,
Az embernek,
Az embernek.
Szenvedni kell,
Szeretni kell,
Okulni kell,
Okosodni kell,
Mindenkinek,
Mindenkinek.
Gondolni kell a virágra,
Gondolni kell a világra,
Gondolni kell ezer bajára,
Gondolni kell ezer gondjára,
Mindenkinek,
Mindenkinek.
Érezni kell,
Élvezni ...
Orvosnál
Fáj a fejem,
Fáj a lábam,
Jajgatok
S nem figyel
Senki se rám.
Csak olyan orvos,
Aki csak a hasznot,
A hasznot lesi
S semmi mást,
S semmi mást.
Semmi jó érzés
Nincs benne,
Csak a haszon
Utáni vágy.
A pénz, a pénz,
Mely a világ
Mozgatóerője,
Mozgatóerője.
Keszthely, 1994. október 11.
Írtam már neked …
Írtam már neked levelet,
S te nem sietsz,
Mert téged leköt –
A tanulás, a tanulás,
Semmi jó érzés nincs
Benned, benned
Csak a hatalom utáni
Vágy, amely a
Kapcsolatunkat
Szétrombolja,
Szétrombolja.
Keszthely, 1994. október 11.
Alvásra vágyva
Aludni kellene már,
Vagy tán nem tudod,
Hogy már este van,
S mindenkit az Ágy vár.
Keszthely, 1994. szeptember 28.
Miért nem lehetek
Miért nem lehetek,
Nap, mely süt?
Miért nem lehetek
Hold, mely világít?
Miért nem lehetek,
Kék, mint az ég?
Miért nem lehetek,
Zöld, mint a fű?
Miért nem lehetek,
Gondtalan?
S miért nem lehetek
Olyan, mint más ember?
Keszthely,, 1994. szeptember 28.
Alkotás
Alkossunk, alkossunk.
Szépet, vidámat,
Művészit, képet.
Alkossunk, alkossunk.
Alkossunk, alkossunk
Nagyot, vén tót,
Kicsit, szelídet.
Alkossunk, alkossunk.
Keszthely, 1994. szeptember 28.
Élet I.
Élek és virulok,
Éltem tegnap
Élek ma, de
Élek és virulok.
Örülök és nevetek.
Vidám vagyok,
Vidám vagyok,
Örülök és nevetek.
Szomorú vagyok,
Mert a szegénység
Még most is létezik
Szomorú vagyok.
Szomorúak vagytok,
Mert sok a szegény,
Mert sok a szegény,
Szomorúak vagytok.
Keszthely, 1994. szeptember 23.
Élet II.
Élet élet,
Mivé tettél,
Hová lettél,
Élet, élet?
Élet, élet,
Mit akarsz még,
Mit tudol még,
Élet, élet!
Élet, élet,
Vagy majdan ...
Szép mint mindig
Szép mint mindig,
Szép mint mindig,
A természet,
S az erdészet.
Zöld a fű,
Kék az ég,
Mindenki máshogyan
Szereti a természetet.
Gondolataim már,
Gondolataim már,
Messze járnak még,
Messze szárnyalnak még,
S nem tudom meddig?
Keszthely, 1994. szeptember 23.
Emberek I.
Emberek bünösek vagyunk,
Nagyon kimondhatatlanul,
Az Atyához Imádkozzunk,
S segít nekünk változni,
Segít nekünk jobbá válni.
Keszthely, 1994. szeptember 23.
Emberek II.
Halandóak vagyunk --
Mindannyian.
Emberek vagyunk --
Mindannyian.
Gondolkodók vagyunk --
Mindannyian.
Testvérek vagyunk --
Mindannyian.
Ez jellemzi a,
Földön élő embereket.
Hallhatatlanság,
Ez egy örök lom,
Mely némelyeknek
Megadatott,
Megadatott --
Mi halandók vagyunk!
...
De nem tudod kiért
Könnyezve könnyezel, sírsz
De nem tudod miért,
De nem tudod kiért,
A szemedből csorog a könny.
Gyűrűzve gyűrűzöl
De nem tudod miért,
De nem tudod kiért,
Csak és csak gyűrűzöl.
Hajazva hajazol,
De nem tudod miért,
De nem tudod kiért,
Hajazol, hajazol.
Tollazol, tollazol
De nem tudod miért,
De nem tudod kiért,
Tollazol, tollazol.
Keszthely, 1994. szeptember 23.
Szárnyalás I.
Nappal süt a Nap,
Éjjel ég a Hold,
A Sötétségben a csillagok
Gondolnak rám.
A gondolataim,
Melyek messze —
Messze szárnyalnak
S nem tudom,
S nem tudom,
Meddig szárnyalnak?
Keszthely, 1994. szeptember
Kezdet és a végzet
A kezdet és a vég.
A kezdet akkor kezdődik,
Amikor a vég végződik.
A kezdet és a vég.
A kezdet és a vég.
Gondoltál már rá,
Mert én tudom,
Mi a kezdet és a vég?
Gondoltál rá,
Vagy csak érezted?
Ez a kezdet,
S a végzet.
Mindenki végzete,
A megsemmisülés,
A pusztulás, ez
A kezdet és a vég.
Keszthely, 1994. szeptember 23.