Érdekes álom, átadok mérhetetlen hasznos információt, marasztalnak, de amikor megértem a marasztalásuk okát, menekülőre veszem. Annyira menekülőre veszem, hogy szűk fedett sikátorokon keresztüljövén, egy étteremben látom meg a lehetőséget a szabadságra, s nem érdekel, hogy tombol a viharos erejű szél, az sem érdekel, hogy megcsapja az arcomat a hó. Előzménye azok az üzenetek, amelyet kapunk erősítésként, de sokan bolondságnak vesszük, még akkor is amikor saját életünkben vesszük észre, akkor is másnak tulajdonítjuk, próbáljuk megmagyarázni az elkerülhetetlent, de nem nagyon akarjuk észrevenni azt a mérhetetlen szeretetet, ami miatt még a kegyelem időszakában vagyunk. Sok mindenen el kellene gondolkoznunk, de ez az egyre nagyobb hitehagyás miatt, már az emberek még a legkevesebb imát sem képesek elmondani alázatos engedelmes szívvel, mert inkább a tömeggel tartanak, mintsem a tömeggel szemben a szűk ösvényen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.