Ez egy nagyon szívderítő álom volt, annyi barátomat ismertem fel a félhomályban és mindegyiknek arra esett utazása. Voltak olyanok, akiket csak akkor vehettem észre, amikor már az arcának vonalait felfedeztem, mindegyikkel kezet fogtam és megbeszéltük szemtől szemben ahol ezelőtt abbahagytuk. Az érdekes az volt, mindenki megvárta, hogy sorra kerüljön, sőt újból is beszéltek velem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.