Az emberiség
Az ember él és hal,
Szeret és szenved,
Érez és szenved,
De az ember él és hal.
Gondolkodik és szeret,
Szeret és szenved,
Érez és szenved,
De gondolkodik és szeret.
Keszthely, 1994. szeptember 9.
Az emberiség II.
Halad az ember a korral,
Halad az ember az élettel.
Haladunk mi halandók,
A vég felé, a vég felé.
Halad az ember az úton,
Bármely pillanatban,
Halandóként halva, -
Halva esik össze.
Halandók vagyunk,
Mi emberek, állatok.
Halandók vagyunk,
Mi haló emberek.
Mi az élet? Virág,
Mely kinyílik, majd
Elsárgul, s lehull,
Elhamvad az élet is.
A századok sodrában,
Az ember élete, csak –-
Csak egy csepp,
Egy csepp töredéke.
Mi emberek, halandók,
Milyen világon élünk,
Hol a szenvedés,
A szenvedés gyötrelem.
Mi állatok, halandók,
Milyen bolygón élünk,
Hol a halál megváltás, --
Megváltás a szenvedéstől.
Halad az ember az úton,
Bármely pillanatban,
Halandóként halva, -
Halva esik össze.
Haladunk a sorral,
Haladunk az idővel,
A vég felé, a Vég felé –
Mely megváltás számunkra.
Zalaegerszeg, 1996. Január 13.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.